Gondolkozott már azon, hogy az óceán vize miért sós a tó- vagy folyóvízhez képest? Ha egyáltalán várta a választ, akkor görgessen lejjebb, mert feltárjuk a mögöttes okokat.





Az óceánban két sóforrás található: az egyik az esőből származik, amely az ásványi ionokat a szárazföldről a vízbe mosja, a másik pedig a tengerfenéken lévő nyílásokból. A tengervízben oldott só fő forrása a szárazföldi sziklák. Amikor az esővíz a szárazföldre esik, akkor erodálja a sziklákat, mivel enyhén savas.



A levegőben lévő szén-dioxid feloldódik az esővízben, enyhén savassá téve azt. Ez a folyamat ionokat szabadít fel, és az esővíz a folyókba viszi, amelyek végül az óceánba táplálkoznak.

Íme, miért sós az óceán vize?



Ezen oldott ionok közül többet az óceánban élő szervezetek, például tengeri állatok, növények elfogyasztanak, és eltávolítják őket a vízből. Bár még mindig kevés olyan ion maradt, amelynek koncentrációja idővel növekszik.

A másik sóforrás az óceánban a hidrotermális folyadékok, amelyek a tengerfenéken lévő szellőzőnyílásokból származnak. A Föld magjából származó magma által okozott hő kémiai reakciók sorozatát idézi elő.

E kémiai reakciók következtében a víz különböző fémeket, például vasat, cinket, rezet gyűjt össze a közeli kőzetekből, és hajlamos oxigént, magnéziumot és szulfátokat veszíteni. Az ásványi anyagokat magával hordozó felmelegített víz a tengerfenéken lévő szellőzőnyílásokon keresztül szabadul fel. Ezenkívül a víz alatti vulkánkitörések miatt a só közvetlenül az óceánba kerül.

A sókupolákban hatalmas sólerakódások találhatók, amelyek szintén hozzájárulnak az óceán sósságához. Ezek a sókupolák általában a föld alatt és a tenger alatt találhatók, ahol a só geológiai időn belül képződik. Ezek gyakoriak a Mexikói-öböl északnyugati részének kontinentális talapzatán.

Becslések szerint csak az USA-ból kifolyó folyók és patakok évente mintegy 225 millió tonna oldott szilárd anyagot és 513 millió tonna lebegő üledéket juttatnak az óceánba.

A nátrium és a klorid a tengervízben található legelterjedtebb ionok, amelyek az óceánban oldott ionok körülbelül 85 százalékát teszik ki. További 10 százalék a magnézium és a szulfát miatt van. A pihenés más ionok miatt van, amelyek nagyon kis arányban találhatók meg.

A tengervíz sókoncentrációja a hőmérséklettől, a párolgástól és a csapadéktól függően változik. Általában nagyon alacsonyan van az egyenlítőn és a sarkokon, míg a középső szélességeken magas. Az átlagos sótartalom becslések szerint körülbelül 35 ezrelék. Másképpen fogalmazva, a tengervíz tömegének körülbelül 3,5 százaléka oldott sókból származik.

Az elkülönített víztestek a párolgási folyamat során extra sóssá válnak. Ennek klasszikus példája a Holt-tenger, amely Izrael és Jordánia között található Délnyugat-Ázsiában. A magas sótartalom növeli a víz sűrűségét, ami miatt az emberi test a Holt-tengerben lebeg az óceánhoz képest.

Mi a véleményetek erről a témáról? Ossza meg visszajelzését az alábbi megjegyzés rovatunkban!